Sun 2008-10-26 19:14 (hu, photo)
Mottó:
Trippin' in the U.S.
[07:57] <Andras> amint visszaerek europaba beszivok es megdugom az elso kurvat aki szembejon
[07:57] <Andras> ezt mashogy nem lehet elviselni bazmeg
(Disclaimer: nem fogok beszívni és megdugni az első kurvát, aki szembejön.)
Az egész október 1-jén indult, de csak mostanra gyűjtöttem elég erőt ahhoz, hogy leírjam.
Volt a szokásos repülőút SAS-szel, Koppenhágán keresztül. Megnéztem a Georg Jensen boltot a tranzitban, ahol azt a remek tálat vettem még a nyáron, de nem volt semmi érdekes. A beszállás előtt engem ismét külön átvizsgáltak, mint a múltkor, biztos rajta van a nevem valami speciális listán. A 9 órás út alatt A világ fölmérése című könyvet olvastam, ez kifejezetten élvezetes volt.
Ezzel az élvezetes dolgok listájának végére is értünk. Az ittartózkodás maradék része arról szól, hogy rengeteg apró idegesítő és fölösleges problémára kell koncentrálni, ami az ember hangulatát mélyponton tartja, és emiatt képtelen érdemi munkát végezni.
Az Intentional Software egy Bellevue nevű kisváros centrumában található, a továbbiakban ezt nevezzük a semmi közepének. Van pár felhőkarcoló, étterem, szálloda, bevásárlóközpont egy kupacban, ahol az ember pár hetet kibír ha nem nagyon akar szocializálódni, de ezen kívül nincs lófasz se.
Nos, ehhez képest a lakás, amit a cég kivett nekem, a semmi szélén található, ami innét kb. 40 perc tömegközlekedéssel, ahol a civilizáció előbb említett vívmányai sem lelhetőek fel, csak lakások, autók, indiai microsoft-programozók, fenyőfák, mókusok és tiszta levegő: az unalom netovábbja.
Ehhez hozzájön még, hogy a lakás egy SZAR: mivel fából van, a felső szomszéd minden lépését hallani, hát még azt, amikor vasárnap este elektromos fűrésszel nekiáll barkácsolni. A felszereltsége is igen ritkás és kifogásolható minőségű. Nincs is annál örömtelibb érzés, mint fizetni az igényes budapesti albérletet, és eközben egy ilyen helyen lakni.
Gondoltátok volna, hogy kotont az élelmiszerbolt “Family Planning” részlegén lehet kapni?
Itt-tartózkodásom negyedik napján Charlesnak eszébe jutott, hogy tulajdonképpen lakhatok az ő vendégházában is. Ez a korábbi opciónál annyival jobb, hogy sokkal nagyobb, kényelmesebb, nincs szomszéd, technikailag nincs rajta semmi kifogásolható, csak 25 perc tömegközlekedéssel a semmi közepétől (ha jókor indul el az ember, mert a busz csúcsidőben félóránként jár), és még indiai microsoft-programozók sincsenek, de persze semmi más sem. Pizzát lehet rendelni, netpincér szerű dolog nincs. (“Főzzön a faszom.”)
Persze az apró idegesítő hülyeségek itt sem maradtak el, a legjobb az volt, amikor a gondnok egy csöppet kifogásolható stílusban elmagyarázta, hogy ő nem kapta meg azt a memót, amit én igen, miszerint nekik velem foglalkozniuk kell, úgyhogy hagyjam őket békén a mindenféle kéréseimmel. Utálom az amerikaiakat.
Ja és szép a kilátás a Lake Washington-ra.
Nice workplace, eh?
Meglehetősen sznob környék. Egyik reggel, amint megyek a buszhoz, látom, hogy előttem valami munka folyik az úton, jómunkásemberek meg pár nehézgépjármű végzi a dolgát. Szembejön velem egy idősebb nő, rámmosolyog, és aszondja, hogy „You are about to see a reason why you should stay in school.” Namost egyrészt nagyon hízelgő, hogy iskoláskorúnak néz, másrészt viszont milyen már olyat mondani egy random embernek az utcán, hogy „tanuljál, különben fizikai munkás lesz belőled, olyan, mint ezek”?
Seattle lenne az itteni nagyváros. (Kb. fél óra és 30 dollár taxival.) A belváros két fő utcáját úgy hívják, hogy Pike és Pine, amiket egy halról és egy fáról neveztek el, respectively. (Nem pedig programnyelvről és emailkliensről.) Ez elég jól összefoglalja, hogy mik a környék legérdekesebb dolgai. Ha megkérdezel egy helyit, hogy mi a fő attrakció Seattle-ben, akkor nagy valószínűséggel a halpiacot fogja említeni a Pike St végén. Érted. Halpiac. Mint látnivaló.
Van egy kis minimális belváros valami élettel, de gyalogol az ember 10 percet és hopp, máris egy kedves békés amerikai kertvárosban találja magát terepjárókkal, kutyákkal, tejesemberekkel meg füvet nyíró kopaszodó családapákkal. Brr.
Magnus (marketinges kolléga) felesége mesélte egyszer, hogy amíg Kaliforniában éltek, a svéd rokonaik és barátaik sűrűn látogatták őket. Miután Washingtonba költöztek, ez valahogy elmaradt... Szerintem ez a kontraszt lesz az oka annak is, amiért a az Apple és a Google le fogja nyomni a Microsoftot. :)
Persze néha vannak jó pillanatok. Jake-kel voltunk stand up comedy-t nézni (közelébe nem ért a San Francisco-inak), valami helyi banda koncertjén (gagyi, de utána az utcán egy feka beszólta a fentit miközben a sálamért nyúlt, tiszta Grand Theft Auto feeling), moziban (Religulous, W., az előbbit ajánlom, az utóbbit nem), meg musical-en (Spring Awakening, elég jó, persze messze nem annyira „adult” meg polgárpukkasztó, mint ahogy próbálják beállítani, van benne összesen egy buzi csók meg egy heteró segg, nálunk egy jobb Barátok közt epizódban szokott ilyen lenni, dehát az amerikaiak, mint tudjuk, sokkal prűdebbek, szóval ők már ettől is oda meg vissza vannak.)
Nos ennyi. Unatkozom, szar minden, és hiányoznak az otthoni emberek.