Tue 2008-01-01 01:55 (irodalom)
15 perc késéssel érkezett, és még a liftre is várni kellett. Nyílik az ajtó.
- Már megint késtél!
- Jaj nagyon sajnálom kiscsillag, ígérem soha többé nem fog előfordulni!
- Na jó jó, gyere be...
Bemegy, leülnek.
- Drágám, csináltam neked szendvicseket, hogy tudj enni ha jössz, kérsz?
- Hogyne, tudod hogy én mindig szívesen eszem abból amit te csinálsz, kiscsillag!
Molyol a szendvicsekkel, közben folytatja a beszélgetést.
- Arra gondoltam, hogy valamikor bemutathatnálak a szüleimnek, már nagyon kíváncsiak rád.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet, nem túl korai még? Végülis csak pár hete ismerjük egymást igazán.
- Igen, de én érzem, hogy ez több mint a szokványos kapcsolat, érzem, hogy a következő szintre lépünk...
- Igen, ezt én is érzem kiscsillag, de nem gondolod, hogy azért a családdal még várni kéne? Egyáltalán miért meséltél rólam a szüleidnek?
- Tudod én nagyon jóban vagyok a szüleimmel, minden lényeges dolgot megbeszélek velük. Remélem nem baj, tudod, ez nekem nagyon fontos.
- Nem, nem, dehogy, ha fontos, akkor én ezt elfogadom, tudod hogy nekem az a legfontosabb, hogy te jól érezd magad, kiscsillag.
Közben elkészült a szendvics, esznek.
- Hallottad, hogy a Kati meg a Bence megbeszélték, hogy együtt nyaralnak majd? Ez olyan romantikus, kicsit irigylem is a Katit miatta. Te nem gondoltál arra, hogy mi is csinálhatnánk ilyesmit?
- (Felköhög, majdnem kiköpi a falatot.) Nyaralni? Együtt?
- Igen, miért, szerintem ez remek ötlet. Szerinted nem?
- Ó de igen, végülis, igen, miért is ne... gondolkodjunk még ezen, és majd eldöntjük hogy mi is legyen, kiscsillag! Viszont mit gondolsz, nem kéne átmennünk a hálószobába?
- Jaj te, már megint csak arra gondolsz...
- Dehogyis csak arra, tudod hogy szeretlek kiscsillag!
- Akkor ma csak beszélgessünk, tudod hogy én imádok beszélgetni!
- (Ismét felköhög.) Hátizé...
- A múltkor is mondtad, emlékszem, szó szerint, hogy „Igen, én is imádom a hosszú beszélgetéseket, amikor csak ülünk órákon át és mesélünk egymásnak, kiscsillag!”
- Igazad van, kiscsillag...
- Szóval a Kati meg a Bence, olaszba fognak menni, már a repülőjegyet is megvették, egy hétre, Nápolyba, Milánóban szállnak át, de megnéznek majd más városokat is, többek közt azt az aranyos kis kikötővárost, Portofinót, a múltkor láttam róla egy kisfilmet a Spektrumon, ááh, én is úgy szeretnék egyszer ott reggelizni a tengerparton. A Kati tökre szerencsés, hogy ilyen barátja van, nem gondolod?
- Tessék?
- Figyelsz te rám egyáltalán?
- Hogyne kiscsillag.
- Ugye hogy tökre szerencsés, úgy irigylem. Tavaly a Bálinttal volt Franciaorszgában, tudod, akivel azóta szakítottak, mert a Bálintnak nem tetszett, hogy kihívóan viselkedett a Kati a Zsolttal, vagy a Zsolt a Katival, már nem is emlékszem pontosan. Nizzában voltak, és mesélte, hogy fürödtek a tengerben, úgy szeretnék egyszer én is...
- Húha, most jut eszembe hogy megígértem anyámnak hogy viszek neki virágföldet a Tescóból, és elfelejtettem, sajnos el kell rohannom, kiscsillag!
- Jaj, máris?
- Igen, bocsika, tökre kiment a fejemből, tudod milyen feledékeny vagyok.
- De ugye felhívsz majd?
- Persze hogy felhívlak, tudod hogy rólad sose feledkeznék meg, kiscsillag! Na szia!
- Szia!
Vége.
* Nem.
